Sarlós Boldogasszony kápolna

A kápolna történetének egyik legendája szerint a török harcok sebesültjei és más betegek az itt fakadó forrás vízétől meggyógyultak. Más legendák szerint egy halász Máriát és a kis Jézust ábrázoló hársfa-szobrot, egy katona pedig egy Mária-képet talált a forrásnál. Ezeket 1540 körül a protestáns templomban helyezték el, majd egy házikóban őrizték, végül a forrás fölé épített kápolnába kerültek. A kápolna és forrás közelében remetelak készült, ahol folyamatosan jelen volt egy remete. A 18. században a magyaróvári kapucinus rend kezelésében volt a kápolna. A források tanúsága szerint több 1000 fős zarándokcsoportok érkeztek a kápolna búcsújára. A kapucinus atyák német, magyar és horvát nyelven is tartottak prédikációt a búcsúi alkalmakkor. A 19. századból is ismertek csodásgyógyulásokról szóló történetek, amelyeket egyházilag hitelesítettek. 1873-ban a kápolna leégett, de a kép és a kis faragott szobor épen maradt. A kápolnát 1874-ben neoromán stílusban újjáépítették, a kegyszobor Máriája kezébe királynői kormánypálca, Jézus kezébe pedig országalma került, és mindkettőt koronával ékesítve ruhába öltöztették. A szentély alatt, kőlappal fedett forrás vizét a kápolnán kívüli kúthoz vezették el. A kegyszobor mellett figyelmet érdemel a hat festett üvegablak, valamint Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló Feszty Masa-kép. A szentkút és a kegyszobor évente sok ezer zarándokot vonz. Búcsú ünnepet tartanak Szentháromság vasárnapján és szeptember 8-án Kisboldogasszony ünnepén. A kegyhelyre a környező falvak hívei a mai napig gyalogosan zarándokolnak. A kegykápolna Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktárba tartozó Megyerikum.