Sarlós Boldogasszony- templom

A magykimlei templom legkorábbi említése 1332-ből származik, amikor is együtt a horvátkimlei templommal említik a pápai tizedjegyzékben. 1430-ban ismét hallunk a templomról egy adás vételi szerződés kapcsán. A XVII. Században jegyzik fel, hogy a templom egykor a protestánsok használata előtt, Nagyboldogasszony tiszteletére volt szentelve, búcsúját augusztus 15-én tartották. 1680-tól a templom titulusa megváltozik és Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelik fel a protestánsoktól való visszavétel után. A község lakossága a 17. században többségében horvát, majd a 18. századtól német többségű és a 20. században magyar többségűvé válik. Régészeti kutatások igazolták a templom legkorábbi alapjait, amelyek a 13. századból valók. Az épület hossznégyszögű, egyhajós templom, patkozárodású apszissal. Nyugati homlokzatán egy tornyos kialakítású. A kutatás formája alapján a csallóközi kis és középnemesi kegyurak által épített, téglatemplomok csoportjához köti a magyarkimlei templomot. A protestánsok használatának idején a templom teret és az oltárt lecsupaszították. Ekkor tájt készült a szószék és a bejárat melletti keresztelőkút. A templom belső berendezései, művészettörténeti szempontból többségében a 19.- 20. században készültek, stílusjegyeik alapján német területekről származnak. A főoltárkép Mária látogatását ábrázolja Erzsébetnél, vagy ahogy a népnyelv mondja Sarlós Boldogasszonyt. A szentély déli falán egy Pietat ábrázoló festmény található. Az oltárkép két oldalán, embernagyságú szobrok láthatók Antiochiai Szent Margit és Keresztelő Szent János alakjai. A szentélyben a falakon stáció képek találhatók. A kórusra egy 1850-ben készült falépcsőn lehet feljutni, az 1851-ben készített orgona található. A toronyban két harang lakik, felszentelésükre 1923-ban és 1964-ben került sor. 2011-ben került sor a templom utolsó nagy teljes felújítására. A templom búcsúnapja július 2-án van.